Önjelölt segítők kíméljetek!

  Nagyon érdekes és tanulságos megtapasztalásom volt a közelmúltban. Ért egy elég komoly kihívás, rég volt ilyen, hogy minden erőmet összeszedve kellett a túlélésre koncentrálnom. Erről később szándékozom írni, amikor megérik bennem a krízis édes gyümölcse 😊

 Történt viszont, hogy rám írt egy ismerősöm egy rendszeres program indulása kapcsán, én pedig visszaírtam, hogy jelenleg nincs energiám ilyesmire. Visszakérdezett, mi az, és segíthet-e. Röviden vázoltam neki, és kértem, teszteljen nekem illóolajat, ami támogatja a jelenlegi folyamataimat. Meg is tette, minden összetevő volt hozzá, megcsináltam magamnak. 

 Amikor hozta az egyébként rendelt termékeket, kicsit beszélgettünk. Amikor kérdeztem, mennyit fizetek, mondta az összeget, és hozzátette: "És most a tesztelés volt az ajándékom. Mert egyébként ezt pénzért csinálom." Volt ennek a mondatnak egy picit fura felhangja bennem. Nem tudok általános véleményt mondani az orvostársadalomról, de mi, közeli kollégák mindig szívesen segítünk egymásnak. Nemrég írtam arról, hogy az én drága aranykezű kollégám még egy komoly szájsebészeti beavatkozásért sem fogadott el egy fillért sem, és az asszisztensnője annyit tett hozzá: "Tudod, Ivett, segítünk egymáson, ahol tudunk." (Mennyire másképp hangzik ez!) Tömtem a szemközti kolléganőm fogát, ő többször korrigált nekem, kihúztam nagyra becsült, rég nyugalomba vonult kolléganőm fogát, és sorolhatnám tovább. És soha egyikünk szájából nem hallottam még olyat, hogy "neked most ajándék, mert egyébként ezért pénzt kérek, jó?!" (Mivel én is végeztem aromaterápiás tanfolyamokat, merészeltem kolléganőmnek tekinteni a hölgyet.)

 Amikor elment, eszembe jutott egy korábbi eset, ami rossz szájízt hagyott bennem. Csinált nekem régebben egy Access Bars kezelést (akkor annyit mondott, hogy az első ajándék, az tök korrekt volt), és annyira fellelkesedtem, hogy elvégeztem a tanfolyamot. És ott is van ám olyan, hogy bars csere. Nagy vágyam volt gyakorolni, ezért kerestem, de ő sosem ért rá, aztán én is más úton mentem tovább. Egy alkalommal láttam, hogy meghirdetett egy napot, amikor kezeléseket csinál. Lecsaptam az egyik időpontra. Már az fura volt, hogy amikor megemlítettem a témát (már akkor mocorgott bennem rossz érzés az exemmel kapcsolatban), a saját gyerekkori traumáját hozta fel, neki olyan rossz volt, hogy az anyja folyton az apjuk ellen beszélt. Éreztem a néma vádat. Úgy, hogy a részletekről semmit nem tudott. 

 Kezelés közben érdeklődött, mi van velem, úgy eltűntem. Emlékeztettem rá, hogy hányszor kerestem, de sosem ért rá. Nagyon zavarba jött. Aztán a kezelés végén elkérte a teljes árat. Joga volt hozzá. Csak már akkor megfogalmazódott bennem, hogy mi, kollégák egymás között mennyire másképp állunk hozzá dolgokhoz. Pedig ahhoz, amit mi csinálunk, nem egy egynapos tanfolyamra és egy stencilezett lapra van szükség, ahonnan le lehet lesni, hova tegye a kezét.

 Annyiban maradtam magammal, hogy kezelésre biztos nem megyek hozzá, de kereskedői minőségében megtartom. És itt kanyarodunk vissza történetünk elejére. Miután elment, kaptam tőle egy üzenetet, arról írt, megérintette a történetem, és feltenne egy kérdést. Aztán egy következő üzenetben írt arról, hogy ne manipuláljam a fiamat(???), elmesélte, neki milyen csodálatos megtapasztalás volt, hogy miután a férje megbántotta, ő odament hozzá, és elkezdte szeretgetni, és olyan, de olyan csidicsudi szeretetáramlás volt! Aztán másnap megint megbántotta, és akkor már el kellett mennie kineziológushoz, ahol kiderült, milyen jó, hogy ezeket mondta a férje (oda se mennék!). A tanmese lényege az volt, hogy a szeretet mindent megold. Itt jegyzem meg, külön bejegyzést érdemelne a szeretet téves "spirituális" értelmezése. Itt nincs ám vége, felhívta a figyelmemet a bocsánatkérés nemes gesztusára (ha megölnek, se tudom, kitől kellene az adott helyzetben bocsánatot kérnem-talán magamtól, hogy nem hagytam abba az üzenete olvasását), közben egyre izgatottabban vártam a beígért kérdést. Na, megkaptam! Mi lenne, ha a történetből kihagynám a volt férjemet? Így is van, a legjobb megoldás, ha úgy teszek, mintha a fiamnak nem lenne apja. A struccnak is bejön, nekem is sikerülhet!

 Valójában annyi történt, hogy valakinek őszintén meséltem a helyzetemről, nem kértem, és nem vártam tanácsot (főleg az előzmények fényében). Azt azért nem gondoltam volna, hogy fekvő emberbe belerúg (én így éltem meg a kioktatást). És itt jön a sok év tapasztalás, és a padló közeli ismerete: visszaszúrtam, úgy Skorpiósan. Megírtam neki, hogy szerintem az nem szeretet, ha valaki tűri a szóbeli bántalmazást, és kineziológus segítségével éli túl a házasságát, de nem ismerem a teljes történetüket (ahogy ő se a miénket), és mások is vagyunk, ezért nem adnék olyan felelőtlen tanácsot, hogy hagyja már ott a férjét. Én csak azt kérdezném, szereti-e magát annyira, hogy elhiszi, tiszteletet érdemel, és határt húz, nem engedi, hogy bántsák? És valójában azért nem kértem tőle tanácsot, mert már korábban felfigyeltem rá, hogy a saját feldolgozatlan gyerekkori traumájából reagál, amivel neki van dolga. 

 Ezután kitöröltem, figyelmen kívül hagytam, vagyis meghúztam a magam határát 😃 Ami számomra nagyon tanulságos volt:

-alapszabály, hogy kéretlenül senkinek nem segítünk (én se szaladgálok a Sparban, hogy ki kér gyökérkezelést, és senkit nem teperek le, hogy akarata ellenére lekapargassam a fogköveit)

-csak olyan témában nyújtunk segítséget, ami bennünk rendben van, ha megérint valami, azt szépen magunkban dolgozzuk fel, és nem zúdítjuk a maga nehézségével küzdő embertársunkra (ezért nem vállalok párterápiát 😄 )

-az nem segítség, ha a saját elveinket, elképzeléseinket ráerőltetjük a másikra, mint egyetlen elfogadható igazságot (kivéve az enyémet, mert az úgy van! 😁 )

Van egy gyönyörű törvény, amit nem csak orvosként, de emberként is igyekeztem mindig betartani: Nil nocere! Ne árts! Segítőként, gyógyítóként a legfontosabb alapelv. És függetlenül ettől a konkrét esettől sajnos általános tapasztalatom, hogy számos önjelölt "gyógyító", "terapeuta", "tanácsadó" szaladgál, akik mérhetetlen károkat képesek okozni a hozzá nem értésükkel. 

 Szóval, a köpcös mellett az ilyenektől is óvakodjatok! 😃