Lezárás, újrakezdés, mestervizsga

  Most már jó lenne valahogy tudatnom az Univerzummal, hogy bírom a limonádé készítést, de jobban élvezem a készen felszolgált narancs juice-t...

  Már írtam róla, hogy gyermekem egy pofátlanul szimpatikus ajánlat hatására átigazolt a Görény SC-hez. Igen jó kiképzésben volt része, egyre erősebben tolta az "én vagyok a világ közepe, nem szólsz bele az életembe, szarok rád" vonalat. 

  Mivel a költözéskor apuka rám akarta továbbra is erőszakolni a gonosz, szigorú anya meglehetősen hálátlan szerepét, úgy döntöttem, laza, megengedő anyu leszek. Az elején ez be is jött, dúvadként érkező csemetém rájött, hogy nincs szigor, ami ellen harcolhatna, így lecsitult. 

  Aztán jött egy lány, akinek így utólag is hálás vagyok, mert annyira lekötötte az energiáit, hogy nem ért rá velem bunkózni. Még valamiféle rendszer is kialakult a jöveteleiben (anya szereti a kiszámíthatóságot, csssss! 😃). Azt könnyű volt elfogadnom, hogy a szerelem az első, tudtam, mikor ér rá a fiam, ha jött, igyekeztem úgy intézni, hogy együtt lehessünk (egyes számú hiba).

  A munkahely váltásom közben voltam Szilvásváradon kirándulni regenerációs jelleggel, de hamarosan világossá vált számomra, hogy egészen más célból vagyok itt. Sacc/kb 75 km legyaloglása után úgy éreztem, kiadtam minden haragot, fájdalmat és szomorúságot, ami az elmúlt 1 évben felgyűlt a fiammal kapcsolatban. Térdeimnek annyi lett, de madarat lehetett velem fogatni, mert a szemem fénye egyre kedvesebb lett, sokat beszélgetett velem, eljött kirándulni (és ott se vágott pofákat, aranyos volt!!!).

  Így kell ezt, Ivett, a belső munka mindig beérik! Korai volt a vállamat veregetni. A gyönyörű hétvége után szerda reggel jött az üzi: kirakta a kis csaj. Csak úgy csipogott a Messengerem, én pedig annak persze nem örültem, hogy szomorú, de annak végtelenül, hogy hozzám fordul. Eldobva mindent (kettes számú hiba) rohantam, főztem a kedvencét, ápoltam a kis lelkét. Ő pedig bújt, mint a kismacska, töltekezett a végtelen szeretetemből.

  Túl jó voltam, annyira rendbejött másnapra, hogy újból szart a fejemre, és "nem volt ideje" írni, mikor lesz itt hétvégén. Na, macianyu elment aludni, és Skorpióanyu megkezdte tombolását. Ráírtam, hogy szombaton ne is jöjjön, nem akarom látni. Szófogadó gyerek, vasárnap se jött. Így volt jó, az Ivett tornádó tovább pörgött. 

  Csütörtökön beszéltem egy kedves ismerősömmel, jót tett, sikerült higgadtan, szeretettel kommunikálnom. Megint büszke lettem magamra. Megint korai volt. Aznap úgy beszéltük, hétfőn jön át. Mivel úgysem voltak nagy terveim, nem kértem konkrétabb meghatározást. Aztán vasárnap világossá vált, hogy túllőttem a kajával, ráírtam viccesen, úgy jöjjön, hogy enni fog, mindegy, mikor (hármas számú hiba). Visszaírta, hogy dél körül itt van.

  Másnap csak azért jeleztem, hogy kimegyek a parkba, mert a dél körül se teljesen pontos, kértem, írjon, ha indulna. Ja, ő korábban jön, mert el kell mennie hamarabb. Igen, jött a tornádó. Szegény parki fák, annyi negatív energiát kellett elnyelniük, még most is abból épülnek fel! Én viszont újból lehiggadtam. Amikor megjött a fiam (fekete pólóban, nehogy már túlöltözzöe magát!) és meglocsolt, utána azért szóba hoztam a hozzáállását. Azzal védekezett, az apja szólt, hogy valahova menni kell.

  Hoppácska, a nagy szabadságharcos, Che Guevara reinkarnációja odaát be lett csicskítva! Ha apa azt mondja, ugorj, Peti ugrik! Nem tudtam, sírjak, vagy nevessek. Egyiket se tettem. Egy perc néma csenddel adóztam édesapának, aki emlékeztetett, milyen zseniálisan aljas és ördögi, milyen fantasztikusan képes az embereket manipulálni. 

  Most jön írásom lényegi része, ez csak a mese volt, és ahogy egy kedves betegem mondani szokta: "Nem a személyem érdekes, hanem a történet." (Nekem a személyem is-ha már a nárcizmusról írok 😉)

  Ez a sztori szépen mutatja, milyen az, amikor az egyébként sem könnyű kamaszkor meg van spékelve egy nárcisztikus, aljas apukával, aki szabadidős sportjának tekinti, hogy a közös gyermeket anyuka ellen uszítsa. És ilyenkor jó tisztában lenni a nárcisztikus személyiségzavar jellegzetességeivel.

1. Sosem változik meg, sosem száll magába, sosem nézi, mi a gyerek érdeke. Neki az emberek használati tárgyak. 

2. Nárcisztikussal szemben egyetlen módja a győzelemnek, ha kiszállsz! Mivel náluk öncélú a harc, maga az energia beszippantása a cél, addig csinálják, amíg a másik partner ebben. 

3. Ebből kifolyólag a legfontosabb szabály: NE FOGLALKOZZ VELE!

Ismét egy személyes élmény: az egyik családállításon volt szerencsém a Nárcisztikus Személyiségzavar energetikájába bújni. Elsőre nem tűnik hálás szerepnek, de zseniálisan átéreztem és megértettem ennek az állapotnak a lényegét. Olyan voltam, mint egy vadász, aki a prédáját keresi. Az elején még mindenki egyforma volt. Aztán amikor egyikük reagált rám, azonnal rácuppantam, és hihetetlenül erősen fogva tartottam. Az állításvezető utasítására az áldozatom levette rólam a tekintetét, és befele figyelt. Azonnal teljesen érdektelenné vált számomra, és megújult éhséggel fordultam körbe, keresve új prédámat. 

  Ezt nagyon-nagyon fontos megjegyezni: egy nárcisztikus addig és csak addig foglalkozik veled, amíg energiát nyer belőled! És neki teljesen mindegy, hogy ez csodálat, elismerés vagy épp harag, szomorúság: az övé vagy. Amíg hagyod.

  Én ezeket a komoly leckéket sok-sok év szenvedés árán egyszer már megtanultam. Nagyon nehezen távozott belőlem az a rengeteg méreg, amit belém ontott. És most rajtam áll, milyen jól alkalmazom a megszerzett tudást, most ugyanis mestervizsga következik, életre-halálra. (Na jó, túloztam, szeretem a drámaiságot 😃 ). Azt viszont tényleg tudom, hosszú időre meghatározza a fiammal való kapcsolatomat, mennyire kezelem tudatosan a helyzetet. Épp ezért ugyanazzal a mondattal zárom (leginkább magamnak megerősítésként) mostani írásomat:

NE FELEDD, KI AZ IGAZI ELLENSÉG!

 És türelem rózsát terem 🌹