Nyuszika és a szürreális szombat

  Ezennel hivatalosan is trilógiává duzzadt Nyuszika története. Ez most egy egészen más síkú megtapasztalás volt, csak azért kapcsolom az előzőekhez, mert mégis csak abból indult ki. Nyuszika ugyanis nem kezelte túl jól érzelmileg a vele történteket, mondjuk ki: szenvedett, mint a kutya (lassan meglesz a teljes állatfarm...). 

  Szóval egy olyan összekuporodós-vinnyogva sírós  péntek este után szombat reggel annyira elegem lett magamból, hogy eldöntöttem: elviszem ezt a nyomorult témát családállításra. Ráírtam az állításvezetőre, volt hely. Tudtam, hogy egy kedves ismerősöm is megy, gyorsan összeszervezkedtem vele, és lelkesen hátra dőltem: jól van, Ivett, nem szégyen segítséget kérni, ma szépen elsimul minden. 

  Azt elöljáróban megjegyzem, ezzel az állításvezetővel voltak az utóbbi időben fura élményeim, mintha velem elutasító lett volna, gondoltam, az Univerzum így jelzi, hogy egy darabig ne menjek (valójában belül azt éreztem, hogy ide nem akarok jönni többet). De ez most tényleg krízishelyzet, a nő érti a dolgát, aztán ismét megy tovább az életem.

  Érkezéskor mondták a többiek, hogy beázott a hátsó rész. Kicsit beszélgettünk, aztán elkezdtük az elülső helyiségbe hordani a székeket. Jött szembe az állításvezető, mosolyogva üdvözöltem, és hajoltam előre, hogy szokás szerint puszit adjak. Hátra hőkölt és közölte, hogy még senkinek nem adott, majd később(???). Már ezen a megjegyzésen meghökkentem, de ahogy tovább mentem, rögtön az utánam jövővel lelkesen puszilkodott.

  Ez egy gyomros volt, de azzal vigasztaltam magam, nem kell, hogy szeressen, csak tegye a dolgát. Na ez nem igaz! Csak ma jutott eszembe, valahol olvastam, egy pszichológustól, azt hiszem, hogy csak akkor tud jól segíteni, ha szereti, akivel foglalkozik, anélkül nem megy.  És milyen igaza volt! 

  Szépen körbe ültünk, ahogy kell, és elhangzott a kérdés, ki akar első lenni. Már csaptam is föl a kezem, én mindig szeretek túl lenni a saját állításomon. Kiültem, rám nézett, és azt mondta, még nem áll készen, üljek vissza. Hm. Elvégeztünk egy légzőgyakorlatot, és második esélyt kaptam. Állításról 3 hétig nem beszélünk, de mivel ez már úgyis szét lett trollkodva, olyan mindegy. 

  Szóval bemondtam a témát, hogy annyira elegem van már abból, hogy nős pasik találnak meg, szeretnék egy normális párkapcsolatot, erre nézzünk rá. Válasza: ha valaki szeretői kapcsolatból született, akkor ezt hordozza a génjeiben, és természetes, hogy ezt ismétli. Annyira meghökkentem, hogy eszembe se jutott rákérdezni, honnan jött az a gondolat, hogy én szeretői kapcsolatból születtem, netán leszedte az Akasha krónikából? Annyit nyögtem ki, hogy akkor ezt írjuk át. Azt nem lehet, mit csináljon, pödörje ki a DNS-emet?! Bátorításul elmesélte, hogy egy ismerőse nős férfival él, de az már elköltözött otthonról. Tehát van lehetőség az előre lépésre. Juhuuuú! Már megérte eljönni!

  Miután klasszul megalapozta a hangulatomat, behívta a képviselőmet a térbe. A nő nagyon cuki volt, jól hozta a karakteremet. Közölte, hogy unatkozik egyedül, társakat szeretne. Állításvezető: "Aki unatkozik egyedül, az hülye." Aztán még rám is nézett provokatívan. Itt már nem volt szükség legendás beleérző képességemre, hogy leszűrjem: ez a nő rühell engem, és terápiás közegben basztat. Valójában itt kellett volna felállnom, és kisétálni az ajtón, de annyira bíztam benne, hogy legalább a tér segít választ kapnom. Nos, megtudtam, hogy van saját életem, mindig is volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen információért fizetni fogok, most megtörtént. 

  Annyi a szerencsém, hogy a csoportban senki mást nem utált, így a többi állításból azért tudtam profitálni. A legcsodálatosabb az volt, hogy miután velem közölte, hogy baszhatom a normális párkapcsolatnak még a lehetőségét is az (általa vélt) genetikai örökségem miatt, egy másik állító megkapta azt a gyönyörű oldó mondatot: "Belőletek vagyok, de nem vagyok olyan, mint ti." Nála kipödrődött az a DNS!

  Hazaérve fortyogtam rendesen, azt ismételgettem: na, most adtam egy pofont a szarnak! Aztán arra jutottam, egy dolgot biztos megtanultam: jól működik a megérzésem. Amikor először jött az érzés, hogy ez a nő nem kedvel valamiért, amikor nagyon erős sugallat érkezett, hogy ide ne jöjjek többet, hallgatnom kellett volna rá. 

  És szerencsére nálam beválik a fordított pszichológia. Ahogy kimondta, mintegy átokként (ezért majd ő felel karmikusan), hogy genetikailag alkalmatlan vagyok normális párkapcsolatra, bekapcsolt a harcos énem: akkor csakazértis! Az a vicces, hogy mielőtt mentem, azért imádkoztam, hogy hadd lássam meg az igazságot. Ez megtörtént, ha nem is ott, ahol annyira vágytam rá. 

  Viszont most már bízom abban, hogy ott is szépen kitisztul a kép, ahol még nem látok tisztán, ahol a tomboló érzéseim egyelőre elfedik az igazságot. És ha mégis szükségem lesz segítségre, megérkezik a megfelelő helyről a megfelelő időben. 

  Nyuszika aludni tér. És még az sem kizárt, hogy Oroszlánkölyökként ébred (ami genetikailag lehetetlen, mint tudjuk 😃 )