Zavar az Erőben

   A közelmúltam eseményei bátor döntésem újra gondolására késztettek. Részben tudatosan, részben ösztönösen, (szerintem halált megvető elszántsággal 😃 ) megnyitottam magam az Életnek. 

  Ennek első hozadékaként párkapcsolati területen szinte rögtön katasztrófaövezetté változott a lelkem. Szerintem ezt bőven elég feldolgozni, de az Univerzum erői másképp gondolták. 

  A fantáziámban ezen a ponton megjelennek az égi szférák, az Univerzum ellentétes erői épp unatkoznak, majd egy ilyesféle párbeszéd zajlik le:

-Nézd már, újra próbálkozik a kis nyomorult!

-Ne legyél már ilyen gonosz...

-De legutóbb is olyan vicces volt!

-Ez igaz...

-Akkor mehet?

-De ne told túl...Luci, elég!!

-Már mindegy...(sátáni kacaj)

  Szóval egyik este (ki emlékszik már, hol tartottam épp a szerelmi bánatomban...) rám írt az egyik szomszédom. Megkérdezte, otthon vagyok-e, mert beszélni szeretne velem. Jaj, de jó, legalább elvonja a figyelmemet a saját nyomoromról, ha meg segíteni tudok neki, még jót is teszek. Áthívtam teázni.

  Korábban többször beszélgettünk, ha összefutottunk, mindig aranyos volt. Most, ahogy átjött, először csak valami fura balsejtelem suhant át rajtam. Leült az egyik székre a konyhában, megkérdeztem, milyen teát kér. Kásás hangon annyit felelt: "Miről lehet beszélgetni?" Nem, még akkor sem esett le, csak hökkenten ránéztem, és mondtam, ő akart beszélni, hallgatom. 

  Ekkor a részegek félreismerhetetlenül bájos artikulációjával folytatta: "Megyünk nyaralni..." , majd ujját szájához emelve jelezte, hogy ettől mindjárt behány. (Ekkor már aggódtam, hogy ténylegesen is...). Miközben éreztem, hogy ismét szürreális színdarabbá alakul az életem, igyekeztem terelni a beszélgetést: "Nincs kedved menni?" Ismét kézjelzéssel adta tudtomra, hogy a legkevésbé sincs.

Aztán rám förmedt: "Hol a teám?" Határozott hangon feleltem, hogy nem mondta, milyet kér, de most figyelek rá (még egy tea, és reggelig takaríthatok!). Ekkor következett az est fénypontja. Rám emelte bambán csillogó tekintetét, és kimorzsolta ajkai között: "Gyönyörűek a szemeid." Nem tudom, honnan jött az ihlet, de tanítónénisen felemeltem az ujjamat, és rászóltam: "Ezt ne! Beszélni akartál velem, meghallgatlak, ennyi!" Kicsit megszeppent, ennek köszönhetően engem többet nem dicsért, ám egyfolytában szapulta a párját. 

  Közben eleinte azzal szórakoztattam magam, hogy stratégiákat dolgoztam ki arra az esetre, ha nem akarna magától elmenni vagy átmenne agresszív részegbe. Nem túl átgondoltan a konyhából való menekülési utamat elzárva ültettem le (de ki gondol ilyesmire, amikor átjön egy addig normálisnak tartott szomszédja?). Az ajtó szigetelése bosszantóan jó, sikoltozhatok reggelig. Marad a közelharc...😄

  Közben harmadjára hallgattam meg, hogy a párja felháborító módon TÚRÓ RUDIT kért! Hát hülye ez?! Mit képzel? Igyekeztem röhögés nélkül javasolni, hogy beszéljék meg nyugodtan, hogy osztják be a pénzüket. Ha nem jó a párjával, szépen váljanak szét. Ha meg tudják beszélni, akkor van csak értelme folytatni. Már tiszteletdíjat is kérhettem volna...

  "Beszélgetésünk" második fázisában azon merengtem, mikor nem bunkóság azt mondani, hogy eddig értem rá. De megint én vagyok a hülye, a harmadik percben kellett volna kirakni. Nem baj, kapott félórát, aztán megint nagy határozottsággal felálltam, hogy sajnos csak eddig értem rá, remélem, tudtam segíteni (és még itt se röhögtem!). Az előtérben lélegzetvisszafojtva szurkoltam, hogy ne vágódjon el, miközben a cipőjét fölveszi, szerencsére néhány nekifutás után teljesítette a küldetést. Aznap éjjel az összes zárat használtam...

  És vidám levezetésként, ma épp végtelen elégedettséggel ültem a kedvenc helyemen, várva jól megérdemelt ebédemet (takarítás pipa!), amikor csörgött a telefonom. Fölkaptam, és egy fiatal női hang közölte, hogy illegális külföldi utalás történt a számlámról, de ő segít. Egy perces néma csönd nekem: nem dőltem be! Azért kellett egy kis idő, száguldott az agyam, mivel lehet gond. Aztán majdnem egyszerre érkezett meg két felismerés:

1. Pontosan egy külföldi kamu cég betámadása után lett beállítva, hogy azonnal értesítést kapok a banktól bármilyen pénzmozgás esetén.

2.Széleskörű filmes kultúrámnak köszönhetően bevillant, hogy a Személyiségtolvajban az egyébként zseniális szélhámosnő éppen ezzel a dumával szedi ki főhősünkből az összes banki adatát.

Szóval kicsit kiabáltam a nővel, aki rendületlenül hajtogatta a magáét, aztán rácsaptam a telefont. 

  Üzenem az Univerzum erőinek: picit elfáradtam. Ha van rá mód, csak pár napig, lehetséges volna, hogy valaki mással szórakoztatják magukat? Nagyon köszönöm! 😀