Szülinapom-pom

   Bevallom, kicsit sokkoló élmény, nem jön még a számra, hány éves vagyok 😀 Valójában nekem szülihetem volt. Már korábban eldöntöttem, hogy magamat egy jó kis túrával ajándékozom meg, stílusosan mára terveztem. Aztán az időjárás újratervezésre késztetett. Csütörtöki túrám igaz története előző bejegyzésemben olvasható. Csodálatos élmény volt, alkalomhoz méltó 💚

  Egyik újdonsült ismerősöm, amikor megtudta, hogy kerek szám jön, mondta, akkor nagy buli lesz. Picit belesajdult a szívem, mert tudtam, hogy nem lesz. Aztán két dolog jutott eszembe. Eddigi életem során egy igazán nagy szülinapi buliban volt részem, egy nagyon kedves barátnőm szervezte. Na, annak a másnapján volt egy autóbalesetem, amiben majdnem ott maradtam, és aztán jött az életembe a kettes számú idióta. Lehet, rám nincsenek jó hatással a nagy bulik...😄 A másik, hogy eszembe jutott a tavalyi szülinapom. Na, az egy igazi survivor hétvége volt! Ahhoz képest már csak jól sikerülhetett. 

  És tényleg szép lett. Valójában tegnapra került az ünneplés, egy régi, kedves barátnőmmel találkoztam, aztán spontán módon egy mozi is ide szerveződött másik barátnőmmel. Jött a lánya is a barinőkkel, őket láttam meg, amikor megérkeztem. Kérdeztem, hol van ő, mögém mutattak. Megfordultam, és ott állt cuki mosollyal, kezében az ajándékommal. Róla tudni kell, hogy nem az az érzelgős fajta, mégis sztoikus nyugalommal viselte, hogy a nyakába ugrom, és össze-vissza ölelgetem. Ráadásul a három kedvenc ásványom egyikét választotta. A film fantasztikus volt (most nem spoilerezek).

  Ma hívott egy barátnőm, régen együtt dolgoztunk. Nagyon ritkán tudunk találkozni, de sokat beszélünk. Ma még édes kis videót is kaptam, a fiával köszöntöttek. És jöttek az üzenetek Fb-on, messengeren. Az egyik üzenet nagyon mélyen megérintett, melengette a kicsi szívemet:" Szia Ivett nagyon boldoxülinapot Isten éltessen sokáig...a végtelenbe és tovább" Nem tagadom, hogy pici jeges fuvallatként megérintett életem végessége, de ő eszembe juttatta a létezésem végtelenségét, és ezért nagyon hálás vagyok neki 💗

  Ja és ma felelevenítettem egy régi hagyományt, amit már jó ideje nem gyakoroltam: viszonylag rövid idő alatt igen sokat vásároltam 😀

  Még egy érdekes megélésem volt, reggel történt. Megjött a hideg, előkerültek a télikabátok. Van egy, aminek gyönyörű a szabása, de óriási műszőrme gallérja van (most már csak volt, mert amúgy levehető). Na ezzel én azóta szórakozom, amióta megvettem. Ha rajta van, úgy érzem magam, mint egy elfuserált orosz hercegnő, esküszöm, még az arckifejezésem is megváltozik (most már meg tudom fogalmazni: valójában stílusos, csak nem én vagyok). Ha leveszem, akkor olyan egyszerű lesz...hoppácska, olyan ismerős...bizony, a nevemmel játszottam le nagyon hasonló meccset. Most nem sokat teketóriáztam, levettem azt a gallért és lendületből kidobtam a kukába. Néztem magamat, és mosolyra húzódott a szám. 

  Nem hiszem, hogy ezt szavakba tudom önteni. Az érzés...anyám, akinek mindene az extravagancia...szőrmebunda....jégkirálynő...félelem....elérhetetlenség....terror....rettegés...NEM! Most már szabad vagyok. Nevetségesnek tűnhet, de amikor kidobtam a gallért, mintha a lelkem egy elrabolt darabját kaptam volna vissza. Minden egyes alkalommal, amikor megválok valamitől, ami nem én vagyok, egyre inkább önmagammá válok. Na ennyit a mélylélektanról.

  Egyébként tettem magamnak egy ígéretet, hogy amennyire tőlem telik, elfordulok a múltamtól. Ha betör, gyorsan feldolgozom, és visszatérek a boldog és biztonságos jelenbe. A reggeli történet is kb 5 perc volt, leírni majdnem hosszabb 😀

  És végezetül jöjjön a vers, amit e jeles napra írtam magamnak magamról. Kicsit elégikus hangvételű, de nekem tetszik 😊

Fél évszázada élek, 

néha félek, néha remélek.

Karomban komor évek.

Róluk többé már nem beszélek.

Múltam fáj és mégis édes.

Emlékeznem már nem veszélyes.

Gyönyörű pillanatképek.

Arcomon a ráncok mesélnek.

Szívem szeretetre éhes,

de már értem is dobogni képes.

A téma talán kényes.

Öregedni nem is olyan vészes.

S bár az életem véges,

a B oldal is lehet fényes.

Ez a kedvenc képem pici koromból, az apai nagymamám tart a karjában. Szeretve vagyok 💗