Az utolsó szó jogán

 Értetlenül nézlek: vajon mit vétettem?

Gyűlöleted oka mégis melyik tettem?


Nárcisztikus lettél? Talán én képzelgek?

A szívemben még mindig tisztának érezlek.


Kimondatlan szavak kavarognak bennem.

Legalább a végén őszintének kell lennem.


Öt évesen tudtad, kiben mi lakozik.

Benned most az ördög s az angyal hadakozik.


Kígyónyelvű asszony sötét mérge csöpög.

Tudatod homályos, ő meg büszkén röhög.


Tudnod kell: mit zártam, nem a tiszta lényed.

Csupán a nárcisztikus viselkedésed.


Mögötted a dráma, előtted az élet.

A szívedre hallgatsz: csak ennyit remélek.


Lezárult egy korszak: gyógyulnunk kell ebből.

A nárcizmus tépte milliónyi sebből.


Neked s nekem a legnagyobb kegyelem:

Az áldásommal mész végig az életen.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ivett és a karácsonyfa 2.0

Önarckép

A Balaton-átúszásom margójára