Ivett és a tűzoltók

  Egy vidám nap megkoronázásaként kisétáltam a parkba. Vettem egy Topjoyt, amit magammal vittem, hogy fokozzam az élményt. Épp andalogtam a törzshelyem felé, amikor balról füstjeleket észleltem. Majdnem tovább mentem, aztán visszakaptam a fejem. Nem vicc, füstöl az erdő!

 Elindultam arrafelé, bízva abban, hogy a helyszínen van néhány indián testvérem, vagy legalább egy cserkész csapat, akik uralják a helyzetet. Nem volt ilyen szerencsém. Már majdnem odaértem, amikor jött rolleren egy fiatal srác. Nehogy már egyedül küzdjek meg ezzel a krízishelyzettel! Kecsesen elé vetettem magam, hogy ne tudjon elslisszolni, és drámai hangon megkérdeztem:-Látod, mi van ott?!

-Igen, füstöl egy tönk. (Tömör, lényegretörő megállapítás volt.)

-Gyere segíteni!

Általában nem viselkedem úgy, mint egy hadvezér, inkább a pánik szólt belőlem, mert felelősségteljes vagyok, de a gyakorlati érzékem nullához közelít. Víz nem volt nálam, éreztem, hogy a Topjoy feláldozása nem oldja meg a problémát. Vettem egy ágat, és igyekeztem lehántani a parázsló kérget. A srác békésen nézte a küszködésemet. Aztán fölvetette, hogy arrébb kéne vinni a tönköt. Egy erdőben? Én el nem cipelem a betonútig, főleg, hogy intenzíven ontotta magából a hőt.

-Felhívjuk a tűzoltókat?-kérdezte bizonytalanul.

-Jó ötlet-feleltem hasonló határozottsággal.

-Te hívod, vagy én?

-TE!

Hogy megjött a hangom, ugye? Gondoltam, ha túllihegtem a dolgot, ne csak engem nézzenek hülyének. Elkezdődött egy hosszas párbeszéd, aminek én ugye csak az egyik felét hallottam. Közben törzsi hangulatban ugráltam a farönk körül, hátha megijed tőlem, és abbahagyja a füstölést. Ledöntöttem a hamuba, ami nem lett volna rossz ötlet, csakhogy szabálytalan volt az alakja, így csak egy része ért bele. Aztán hallom, hogy mondja a srác:-Nincs életveszély.

Most komolyan? Az erdő életveszélye nem számít?!

-Ha nem képesek segíteni, legalább mondják meg, mit csináljunk!-vetettem oda jó hangosan. A srác zord tekintettel meredt rám. Aztán átkapcsolták, feltételezem a helyi erőkhöz. Rövid párbeszéd után letette a telefont:-Mindjárt jönnek, kérték, hogy a Táncsicson várják őket, hogy tudják, merre kell indulni. Te mész!

Igaza volt. Vállalta a balhé első felét, most én jövök.

 Ja, közben egy pasi szexi csillogó futószerelésben elfutott, eszébe nem jutott, hogy odajöjjön segíteni. Nem volt edzett fajta, mert pár perc múlva jött is vissza. Direkt elkanyarodott, hogy ne mellettünk kelljen elhaladnia, de közben, mint egy rajzfilmfigurának, végig felénk nézett a feje. Gondoltam rá, hogy odakiabálok running man-nek, hogy ha már ennyire érdeklődik, jöhetne segíteni, aztán hagytam tovább kocogni, majd mi elintézzük.

 Szóval elindultam a Táncsicsra egyszemélyes fogadó bizottság gyanánt. Az egyik kövön egy fiatal pár romantikázott. Odaszóltam, hogy ha éreznek késztetést, induljanak a Rub &Rollba vízért. Addig jutottak, hogy arrébb sétáltak, kíváncsian álldogáltak, vajon mi lesz a folytatás. Bennem nőttön nőtt a félelem, hogy talán elég lett volna összeszedni két-három embert, nekünk elmenni vízért, és megoldódik az egész. Mi lesz, ha megbüntetnek, hogy fölöslegesen zaklattam a tűzoltókat?

 Messziről kiszúrtam a nagy tűzoltóautót. Aztán kicsit szirénáztak. Csss, ne, nincs itt akkora baj! Amikor odaértek, rögtön szabadkozni kezdtem:-Azt hittem, van egy kis autó ilyen egyszerű esetekre.

 Néztek rám, jó fejek voltak, senki nem röhögött a szemembe. Jött a csapatkapitány:-Mennyi vízre lesz szükségünk?

Rámeredtem:-Én azt honnan tudjam? Szerintem nem kell sok.

Cuki hátizsákszerű tömlőket töltöttek meg, aztán édes négyesben nekiindultunk. Igyekeztem tovább pozícionálni magam:-Ha nem olyan nagy a gond, ugye nem lesznek mérgesek rám?

-Nem. Mi ezért vagyunk-felelte mosolyogva egyikük.

Tovább csicseregtem:-Én sokat kirándulok. Ha a hegyekben találok ilyet, mit csináljak?

-Hívjon! Mi oda is kimegyünk.

Ti vagytok az én hőseim! 💚

-Kell egy lapát, az jól jön-szólt közbe a társa.

-Az azért nem életszerű, hogy egy lapáttal túrázom-feleltem nevetve.

 Odaértünk, lelkitársam a bajban hűségesen őrizte a füstölgő rönköt. A fiúk nekiálltak, szép módszeresen elvégezték a munkájukat, öröm volt nézni a szakértelmüket. 

Elfogyott az összes víz, egyikük megjegyezte mosolyogva:-Ehhez kevés lett volna a narancslé.

Említettem ugyanis, hogy más folyadék nem volt nálam, amivel lelocsolhattam volna a fát. Aztán a csapatkapitány nekiállt gödröt ásni.

-Lefényképezem, és kiteszem, hogy ide temetik, aki tüzet gyújt az erdőben.

Ezt a poént nem szerették. Szerintem vicces. Kicsit morbid, de vicces.

 Amikor mindennel megvoltak, megkérdeztem, lefényképezhetem-e őket. Rávágták, hogy nem szeretnék, ha a Fb-on akarom megosztani. Mondtam, hogy ok, megértem. Visszafele ismét igyekeztem gondoskodni a kötetlen beszélgetésről.

-Tudom, hogy ez volt a legviccesebb eset, amihez kihívták önöket, de mi volt a legkomolyabb?

-Nem ez volt a legviccesebb-felelte vigyorogva beszélgetőtársam.-Jött egy bejelentés kukatűzről. Kiszálltunk. Közben a 12 év körüli fiú, aki kihívott, ráöntött egy üveg vizet, és eloltotta. Bejelentettük, hogy egyes szintű helyzet, nincs életveszély, további veszély sem várható.

-De ugye nem szidták le nagyon?

-Nem, mondtuk, hogy jól csinálta, inkább menjünk ki fölöslegesen, mint hogy baj legyen belőle. 

 Aztán még megtudtam, hogy évente komoly fizikai felmérő van, hogy alkalmasak-e erre a munkára. Még fölvették az adataimat. A csapatkapitány megnyugtatott: nem valószínű, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban zaklatnának. 

 Az egyik szemem sír, a mási nevet. Ez egy igazán vidáman alakuló történet. Ami elszomorít, hogy rajtam kívül senki nem érezte úgy, hogy tenni kéne valamit. Nekem a természet a mindenem, de ettől függetlenül a tűz mindenütt veszélyes. Tényleg arra szeretnék kérni mindenkit, ha valahol tüzet lát, nem kell, hogy letépje a pólóját, és azzal csapkodja, de legalább nyúljon a kurva telefonjához, ami nagy valószínűséggel már amúgy is a kezében van, és hívja a tűzoltókat! Köszönöm!

 Azért egy paparazzo képet készítettem, de úgy szerkesztettem, hogy ebből még a saját édesanyjuk se ismerhessen az én mai hőseimre 😄 Köszönet a munkátokért! 💚