Búcsú Narkisszosztól

  Közel húsz évvel ezelőtt egy apró konyhában állva rémülten érzékeltem, hogy kezdem elveszíteni önmagam. Még fogalmam sem volt, mi is az a narcizmus, csak azt tudtam, hogy csapdába estem. Kétségbeesetten szakadt fel belőlem: a saját életemet akarom! Ezzel a lázadással érdemeltem ki az első fizikai bántalmazást, amelyet követett a második, és a harmadik után szálltam ki végleg abból a borzalomból. 

 Sok évbe telt, mire megtisztultam a mérgektől. Gyógyulásom szerves részét képezte, hogy kiírtam magamból mindent. Ennek jegyében született csodás kis versem, amely sajnos az enyészeté lett előző Facebook oldalammal, csak a címe marad fenn ezen írással: Óda a Görényhez. Úgy gondolom, ez már önmagában is kifejező 😀

 Nagy utat jártam be kívül és belül, sok veszett (és néhány vesztett) harcon túl elindultam egy szebb élet felé. Újra jártam szórakozni, írtam és kiadattam egy könyvet, átúsztam a Balatont és a poreci öblöt...és megismerkedtem egy férfival. Úgy éreztem, ennél szebb már nem is lehet az életem. Aztán ebben a csodás álomban megjelentek fura, baljósan ismerős érzetek. Eltoltam magamtól őket, mondván: én már ezen túl vagyok. De az Univerzum másként látta. Adott hát lehetőséget mestervizsgára. 

 Volt olyan tárgy, amiből jelesre vizsgáztam, volt, amiből még UV-t is vállaltam. Négy menet után tudtam végleg kiszállni a történetből, megtépázottan, de felelevenítve mindent, amit már egyszer megtanultam. Én akkor egy utolsó kemény üzenettel lezártam a kapcsolatot. Napról napra jobban lettem, éreztem, ahogy tér vissza az erőm és az életkedvem. 

 Aztán az ember még egy kicsit visszaporszívózott-illetve csak próbált, mert ekkor már hallgattam a belső bölcsre. Viszont felébresztette a Skorpiót bennem. Rólam annyit érdemes tudni, hogy puszta élvezetből senkit nem bántok, mindig keresem a békés, emberhez méltó megoldást. Ha bekóstolnak-nos, akkor a magam módján reagálok. 

                                                     Búcsú Narkisszosztól

A saját életemet akarom!

Két évtized mélyéből üvölt a hangom.

Jöttöd sorsszerű volt, cseppet se random.

Mindent bevetettél, hogy elveszítsem rangom.

Fegyvered nem a szépség, hanem a humor.

Érkezésed annyira tett jót, akár egy tumor.

"Gyere, itt a kulcsom, tiéd az életem!

A falak színét már csak veled képzelem!"

Fizetem a részem, terhedre ne legyek.

Késő éjjel haza egyedül mehetek.

Testem érzelmek nélkül használhatod,

Azonkívül saját útjaid járhatod.

"Ilyet én nem mondtam, másképp van az, kérem!"

Valóban újra gázláng szagát érzem?

Elég lassan esik le a tantusz.

A diagnózis: Fikusz Narcisztikusz.

Ismerem már a helyes terápiát:

Elvágom az összes mérgező liánt.

Újra szabadon, boldogan lélegzem.

S mindüknek kiáltom: visszakaptam az életem!