Indian spirit

  Nekem van a legcsodálatosabb barátnőm a világon! Nem egyszerűen elhívott élményfestésre, hanem konkrétan megajándékozott vele 💚

 Rólam tudni kell, hogy sok tehetségem között nem szerepel a képzőművészet. Ehhez képest évek óta járok egy fantasztikus helyre, ahol alkotói-önismereti foglalkozások vannak. Azért is szeretem nagyon, mert itt nem a művészi teljesítmény, hanem a szabad önkifejezés a lényeg. Bár többször megkaptam a társaimtól, hogy az alkotásaim gyermetegek, elfogadom, hiszen sok éve őszintén bevallottam magamnak, hogy a rajzkészségem egy átlagos óvodás szintjén áll, nem beszélve arról, hogy a gyermeki részem igen erős, amit én már inkább előnynek érzek. 

 Amikor a barátnőm megmutatta legutóbbi alkotását, leesett az állam, és azonnal eldöntöttem magamban, hogy ilyenre én képtelen lennék. Aztán mondta, hogy indián téma lesz a következő, lenne-e kedvem vele tartani. Jaj, Ivett nagyon szeret mindent, ami indián! De én nem vagyok ilyen helyre való, na! Aztán még egyszer megkérdezte, és megtörtem. Lesz, ami lesz, teszek egy próbát. Szerintem megérte 😊

Azért hosszú, kalandos folyamat volt...Hatan vettünk részt, és rögtön bizonyítást nyert a vonzás spirituális törvénye. Szemből látható a Csivitelő Csipet Csapat, míg a három másik résztvevő képezte az Elmélyülten Alkotók Közösségét.

 Az eleje még egyszerű volt: vonalak átrajzolása indigó segítségével, amelyek támpontot adnak majd. Ja, ez így könnyű lesz. Ja, nem volt az. Én általában már ott elakadtam, hogy melyik ecsetet kell használni. A színek keveréséhez laikus bátorsággal álltam hozzá. Már-már úgy tűnt, hogy fölvettem a ritmust, amikor a szem festése következett. Itt elvesztettem a fonalat. Azt hiszem, az arckifejezésem mindent elárul, ahogy igyekszem ellesni a barátnőmtől, hova megy a fekete, és milyen ív, és egyáltalán?!

 Amikor sikerült megugrani ezt a kihívást, végre flowba kerültem. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a folytatásban több részlet megfestésében kaptunk mozgásteret, amit én maximálisan kihasználtam. Annyira belelazultam, hogy még alkotói szünetet is engedélyeztem magamnak. A látszat ellenére nem vagyok elkeseredett, csak tényleg elfáradtam.

 Már a tollak megfestésénél elkapott az extázis. Hol a türkiz?  Kéket akarok, sok-sok kéket! A legbüszkébb mégis a nő vállát díszítő tetoválásra vagyok. Persze ez is abból indult ki, hogy szinte azonnal felismertem: alkalmatlan vagyok az eredeti minta megfestésére. Csendesen jegyzem meg, itt azért többen elvéreztünk. Viszont pár perc alatt megszületett az alternatív minta. Szerintem autentikus lett 😊

 Amikor elkészültem, percekig nem akartam elhinni, hogy ez tényleg az én kezem alól került ki. A következő kép remekül illusztrálja, hogy nemcsak úgy festek, de olyan boldog is tudok lenni alkotás után, mint egy jóllakott óvodás 😃

 Megyek mandalát festeni. Tombolás lesz, gyerekek! 😄