Bejegyzések

Nincs más hátra, mint előre!

-
Kép
  Idén egy átfutó nátha megfúrta hagyományőrző karácsonyi túrámat. No, nem kell engem félteni: másnap reggel még köhögtem és kicsit rekedt voltam, de elintéztem annyival, hogy nem énekelni megyek. Ráadásul be tudtam gombolni a túranadrágomat, ezt jó ómennek vettem.  Mivel komoly és felelősségteljes túrázó vagyok, könnyű erdei sétát terveztem. Kékestetőre. Szerintem aranyos az a tulajdonságom, hogy kitalálok valami eszeveszett baromságot, aztán megmagyarázom magamnak, miért jó ötlet. Mondom: majd a legrövidebb útvonalon megyek fel, lefele pedig egy hosszabb, ám kevésbé meredek utat választok, minden rendben lesz, ez így nem fárasztó. Nem, persze, az ország legmagasabb pontjára felkapaszkodni igazi kis kímélő kirándulás.  Valójában a havas tájról készített képek csábítottak oda, töltekezni akartam tél hangulattal. Ugyan írta valaki, hogy nagyon kevés a hó, aki szép tájat szeretne látni, induljon korán, mert a dértől szép minden. Komolyan vettem, így a téli kirándulásoknál s...
Megjegyzés küldése
További információk

Karácsonyi csoda

-
Kép
  Azt mondják, hogy a csoda sokszor csendben, szinte észrevétlenül lép az ember életébe. Ez nem ilyen volt...  Amióta a fiam elköltözött, a karácsonyok a túlélés próbái lettek. A tavalyi volt az első, amikor nem láttam, nem is beszéltem vele. Erős nő vagyok, összeszorítottam a fogam, és egy könnycsepp nélkül végig csináltam. Aztán különösebb felhajtás nélkül összeomlottam. Majd felálltam, ahogy mindig.  Ez az év nem volt kispályás, ahogy beszélgettem emberekkel, egyikünknek sem. Próbák, törések, lezárások, nagy elengedések mindenütt. Engem nagyon szeret a jóisten, mert egész eddigi életem legnagyobb kihívása elé állított. Majd kaptam rá nehezítést. Dünnyögtem, morogtam, aztán már üvöltöttem is kínomban. Úgy éreztem, nem tanulok, nem fejlődöm, csak árral szemben úszom, miközben gonosz vízi lények rángatják lefele a lábam.  Akiről azt hittem, segíteni jött, csak kegyetlenül feltépte gyógyultnak hitt sebemet. Kiszálltam, lezártam, ahogy azt már szépen megtanultam, de kí...
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú Narkisszosztól

-
Kép
  Közel húsz évvel ezelőtt egy apró konyhában állva rémülten érzékeltem, hogy kezdem elveszíteni önmagam. Még fogalmam sem volt, mi is az a narcizmus, csak azt tudtam, hogy csapdába estem. Kétségbeesetten szakadt fel belőlem: a saját életemet akarom! Ezzel a lázadással érdemeltem ki az első fizikai bántalmazást, amelyet követett a második, és a harmadik után szálltam ki végleg abból a borzalomból.   Sok évbe telt, mire megtisztultam a mérgektől. Gyógyulásom szerves részét képezte, hogy kiírtam magamból mindent. Ennek jegyében született csodás kis versem, amely sajnos az enyészeté lett előző Facebook oldalammal, csak a címe marad fenn ezen írással: Óda a Görényhez. Úgy gondolom, ez már önmagában is kifejező 😀  Nagy utat jártam be kívül és belül, sok veszett (és néhány vesztett) harcon túl elindultam egy szebb élet felé. Újra jártam szórakozni, írtam és kiadattam egy könyvet, átúsztam a Balatont és a poreci öblöt...és megismerkedtem egy férfival. Úgy éreztem, ennél sz...
Megjegyzés küldése
További információk

Ivett könnyed bemelegítő túrája

-
Kép
  Ivett nem normális. Így szeretjük. Én nem mindig... Ma egy könnyed Mátrafüred-Mátraháza-Mátrafüred körtúrát terveztem. Jó terv volt. Aztán az autóból megláttam a Kékestetőn kéjesen nyújtózó tornyot. Provokált, hívogatott. És én engedtem a csábításnak. Akkor még nem gondoltam, hogy nem ez lesz a legnagyobb felelőtlenség, amit ma vállalok.   Úgy tettem, mint aki átgondolt döntést hoz: megyek a piroson, az átvisz Mátraházára. Jobbra fel lehet kanyarodni Kékestetőre, ha nagyon jól bírom, esetleg meggondolom. Aztán "eltévedtem". Mert két irányba visz piros jelzés. És csak néhány tucatszor jártam meg mindkét utat. De most eltévesztettem...azt hittem...nézd, ez nem is az!   Szóval elindultam a leghosszabb úton Kékestetőre. Nem is, Kína érintésével kicsit hosszabb lehetett volna...  Az út eleje eseménymentes volt. Egy fiatal nővel találkoztam, jó utat kívántunk egymásnak. Gyönyörű idő volt, a nadrág-hosszúujjú kombót gyorsan felváltotta a sort-póló. Vidáman poros...
Megjegyzés küldése
További információk

Megúsztam!-2025

-
Kép
  Ígéretemhez híven jelentkezem idei átúszásom rám jellemzően kalandos és vidám történetével.   Rögtön úgy indult, hogy pár nappal a nagy esemény előtt jelentkezett egy ismerősöm, kérdezvén, én megyek-e. Mert neki változtak a dolgai, nagyon menne, de egyedül nem biztos, hogy belevágna. Ismertek, felkaroltam. Valójában még meg is örültem, mert az én átúszásaim bárhogy indultak, végül mindig úgy alakultak, hogy egyedül vettem részt.  Volt szállás, nem jelentett gondot a plusz egy fő. Csodás kis szállásadónk volt, remek helyet biztosított. Nekem sikerült viszonylag időben indulni,  már dél körül a zánkai strandon nyomultam. Sporttársam 2 körül csatlakozott. Jót tett, hogy jelenlétével visszafogta tomboló úszásvágyamat. Ilyenkor ugye már csak finom átmozgatás tesz jót, de mondjátok ezt annak, aki megőrül, ha vizet lát! 😃  Este még dumcsiztunk, csajosan lelkiztünk. Aztán jött a reggel. Egész normálisan indítottam, vidám hangolódásnak beraktam a Cimbaliband Bala...
Megjegyzés küldése
További információk

Írtam egy könyvet!

-
Kép
  Én direkt. Ezt a kis poént a magyar mozifilmek kedvelőinek csempésztem ide, rögtön az elejére 😀  Régóta szenvedélyem az írás. Mivel gyerekkoromban rendszeresen belém fojtották a szót, megtanultam engedelmesen hallgatni. Mai napig nehezen beszélek számomra fontos érzelmi dolgokról. Írni viszont tudok, ott szabaddá válok.  Óvatosan indítottam, naplóírással. Sok évig segített, hogy valahol őszinte lehessek, legalább saját magammal.  Aztán jött a Facebook. Életem legsötétebb időszakában kezdtem. Ki akartam üvölteni a fájdalmamat, a haragomat, és igen, akkor már fontos volt, hogy mások is meghalljanak. A gyógyulásom részeként megjelent egy új stílus, aki valójában vagyok, tele humorral és öniróniával, a mindennapjaim történetei.  És megszületett ez a blog! Egy írónő javaslatára vágtam bele, itt már hosszabb esszék is születtek. Megmaradt a személyes hangvétel, és az életem fordulatait tükröző hol vidám, hogy sötét, fájdalommal teli írások.  Valójában évek óta...
Megjegyzés küldése
További információk

Új út, új én, új élet

-
Kép
  Kicsit eltűntem. Oka van. Nagy, nemes, szép és persze rám jellemzően kalandos oka. Belevágtam valamibe, ami évek óta érlelődik bennem. Már ez a blog is az út része, szeretem, és nem hagyom végleg magára.  Viszont olyan dologba vágtam a fejszémet, ami sok időt és energiát kíván tőlem. Idegen terep, botladozom, hibázom sokat. Életem során nem egyszer elhagytam a komfortzónámat, és sose bántam meg. Ez a mostani messze felülmúlja az eddigieket. Amikor nem rettegek, nagyon élvezem 😀  Én itt mindig őszintén írtam, most sem fogok hazudni: tavaly ősszel elértem egész eddigi életem legmélyebb mélypontját. Nem tudom, és talán már nem is akarom leírni azt a fájdalmat, ami akkor bennem volt.   Éreztem, hogy egy nagyon komoly határhoz érkeztem. Az egyik út az volt, hogy engedélyezek magamnak egy tisztességes idegösszeroppanást, és eldobom mindazt, amit felépítettem magamban. Nem tetszett.  A másik út olyan erők mozgósítását kívánta, amelyek minden eddigit meghaladtak...
Megjegyzés küldése
További információk